tumultus
tumultus* főnév -t, -ok, -a (választékos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
(Lármás) csődület, (zajos) kavarodás, összetorlódás, zűrzavar. Veszedelmes tumultus. Nagy tumultus keletkezett a bejáratnál. Alig tudott kikeveredni a hirtelen tumultusból. A gyerekek mindenféle vékony hangokon ordítottak bele, az általános tumultusba. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, régies) Háborgás, forrongás, zavargás. Minő édes tumultusokat támaszt a kebelbe csak egy gyrálása [= fordulata] is a te szemfényeidnek. (Csokonai Vitéz Mihály)
