tünedezik
tünedezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë], (választékos, irodalmi nyelvben) tünedez [e-ë]
1. <Tárgy, jelenség vmely körülmény folytán> lassan, fokozatosan láthatatlanná válik, eltűnik. Virradatkor tünedeznek az égről a csillagok. A távolodó hajók lassan tünedeznek. A szegénység óriási árnya Az arany tüzénél tűnedezni kezd. (Vörösmarty Mihály) Kék semmiségbe tünedez a távol. (Vajda János)
2. (átvitt értelemben, ritka) Egyenként, kisebb csoportonként észrevétlenül távozik, ilyen módon lassan, fokozatosan eltűnik, eloszlik; szállingózik. Tünedezik a tömeg. A nézőközönség lassan tünedezik. A korcsmáros ijedten tekintett… az asztalra, honnan a vendégek tünedeztek. (Kemény Zsigmond)
3. (irodalmi nyelvben) <Érzés, eszme, képesség> lassan, fokozatosan elmúlik, szertefoszlik, semmibe vész; eltűnőfélben van. Királyi álmok, tünedezzetek. (Vörösmarty Mihály) Tünedezett Zebulon kebléből az üldöztetéstől való félelem. (Jókai Mór)
4. Időnként, részenként rövid időre láthatóvá válik, fel-feltűnik, fel-felbukkan. A távolban fények tünedeznek. Bánfiné szelíd alakja tünedezett a jázminok és mimózák bokrai között. (Jókai Mór)
Igekötős igék: eltünedezik; feltünedezik.
tünedezés; tünedezett; tünedező.
