tűrhetetlen
tűrhetetlen [e-e-e] melléknév és határozószó, (régies) tűrhetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Nem tűrhető (1), olyan, amit nem v. alig lehet tovább tűrni. Tűrhetetlen állapot, helyzet; tűrhetetlen hideg, hőség; tűrhetetlen viszonyok, viselkedés. Tovább e kétség tűrhetetlen. (Arany János) Szüntelenül betöltötte a lakást… a beteg test szinte tűrhetetlen bűzeivel együtt. (Kaffka Margit) Különös s szinte tűrhetetlenül kényelmetlen érzés szorította össze kebelét. (Babits Mihály)
2. (elavult) Türelmetlen. (I. 1–2) Tűrhetetlenűl várom azt az időt, hogy én felnőjek. (Csokonai Vitéz Mihály) Tűrhetetlenek a fickók, s hosszallják az időt. (Vas Gereben)
II. határozószó (választékos) Tűrhetetlenül. Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik | a külvilág, | úgy hurcolom, mint fojtó, földrehúzó | ólomruhát. (Szabó Lőrinc)
tűrhetetlenség.
