tus [5]
tus [5] főnév -t, -ok, -a tuss
(sport) <Vívásban elért> eredmény, amikor a vívó fegyverével az ellenfél testének meghatározott felületét érinti; találat. Tus balra, jobbra; nincs tus; ül a tus; tust kap; tust visz be; megítéli a tust. Tust jelzett a készülék. || a. (sport) <Birkózásban> olyan helyzet, ill. eredmény, amelyben az ellenfél két válla egy időben érinti a talajt (a szőnyeget). Tus volt; tusba kényszerít, visz; tust ítél; tust ért el; tust vétett; tussal győz. Sikerült elkerülnie a tust. || b. (játék) <Biliárdjátékban> egyik golyónak egy másik által történő érintése.
Szóösszetétel(ek): tusarány.
