tüskés
tüskés melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, amin tüskék vannak; tövises. Tüskés ág, bokor, cserje, rózsa. A tüskés galagonyán keresztülfú a szél. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
2. Erős, vastag, szúrós szálakból álló <szőrzet>; drótszőrű. Tüskés bajusz, haj, szemöldök. Erős tüskés szemöldjeit mérgesen összevonta. (Mikszáth Kálmán) A Jóska egy pisze orrú, tüskés hajú, kedves kis vidám kölyök. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Ilyen szőrzettel borított; borostás. Tüskés áll. A kisasszony végighúzta ujjait a haragos bérlő tüskés arcán. (Tolnai Lajos) Borostás, tüskés az álla,… megritkult a foga! (Kaffka Margit) || b. (átvitt értelemben, ritka) Hosszú, hegyes, szálkás vonalú. Tüskés betű, írás.
3. (állattan) Tüskékkel (3) v. tüskeszerű pikkelyekkel borított. Tüskés farok, nyak.
4. (átvitt értelemben) Élesen bántó, mások érzékenységét sértegető, megjegyzésekkel, szavakkal szurkálódó, csipkelődő. Tüskés bírálat, megjegyzés, modor; tüskés természetű ember. Jó fiú – mosolygott Zoltay – csak néha kissé tüskés. (Gárdonyi Géza) Ormós Lajos… tanított harmadfél éven át, | s végül már tetszett tüskés humora. (Szabó Lőrinc)
5. (átvitt értelemben, költői) Szenvedést, fájdalmakat okozó, szenvedéssel, fájdalommal teli; tövises (3). Én még új vagyok A bal szerencse tüskés utain. (Vörösmarty Mihály) Ez a kis leányzó volt az én örömem, Az egyetlen rózsa tüskés életemen. (Petőfi Sándor)
