tüzeskedik
tüzeskedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, jék (-jen) [e, ë, ë] (népies, választékos)
1. Hirtelen elfogja az indulat, felhevül; heveskedik, indulatoskodik, s ez magatartásában, tetteiben is megnyilvánul. Nyugalom, ne tüzeskedj annyira! No, no, ne izélj, ne tüzeskedj!… Micsoda dühös vadmacska vagy! (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Hevesen síkraszáll, kardoskodik vmi mellett. Tüzeskedik az igazáért. Az én ügyem… nagyon sürgős. – Önre nézve, ugye?… Nem! Az országra nézve! Tüzeskedék Ocskay. (Jókai Mór) Közönyösnek látszott előtte mindaz, amin a mi fejünk fő, amin vitázunk és tüzeskedünk. (Kaffka Margit) Ha őrültség, ha nem őrültség! – tüzeskedett Mekcsey, – én, amit mondtam, megteszem. (Gárdonyi Géza)
2. (tájszó) Tűzzel játszik. A gyerekek tüzeskedtek, és leégett a ház.
Igekötős igék: nekitüzeskedik.
tüzeskedés; tüzeskedő.
