tűzmester
tűzmester főnév
1. (katonaság, régies) <1941-ig> a legalacsonyabb altiszti rendfokozatot viselő katona a tüzérségnél; ma: őrmester. Együtt vergődtünk a sötétben | hazafelé, én s Buday | tűzmester. (Szabó Lőrinc)
2. (régies) Robbanószerek alkalmazásában, tűzfegyverek kezelésében kiképzett katonai személy. Öreg emberek cipelték a mozsarakat a piacra, útközben előkeresvén a… tűzmestert. (Mikszáth Kálmán) Kézibombákat gyártottak a katonák. Két tűzmester vigyázott a munkájokra. (Gárdonyi Géza)
tűzmesteri; tűzmesterség.
