tűzokádó
tűzokádó [z-o] ann és főnév
I. melléknév
1. (régies, választékos) Belsejéből nagy mennyiségű tüzes, izzó anyagot kilövellő <hegy>. Tűzokádó hegy torkában Jöttek össze éjjelenként. (Petőfi Sándor) Tűzokádó, haragos hegyek, Most értem meg talán-talán, Mért keresi olykor dühös mély szátok Káromkodó lánggal az Eget. (Ady Endre)
2. Tűzokádó sárkány, szörnyeteg: népmesékben, mondákban szereplő s., sz., mely <régi hiedelem szerin> nagy mennyiségű tüzet fúj ki száján. Aegisz tűzokádó szörnyeteg volt. (Berzsenyi Dániel) || a. (átvitt értelemben) Száz ágyú, száz tűzokádó ércsákány bömbölt az őserdők bércfalai közt. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja (régies, irodalmi nyelvben) Tűzhányó, vulkán. Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. (Petőfi Sándor) Végigfeküdt az ágyon, s fújta a füstöt, mint a tűzokádó. (Eötvös Károly)
