újból
újból [ú v. u] határozószó (kissé választékos)
1. Újra (I. 1, 1a), ismét. Újból megkérdez valamit. Újból rendőrkézre került. Mari kisasszony! Mari kisasszony! – hangzott künn újból. (Mikszáth Kálmán) Egy verset próbálok dúdolni újból És keresem elfáradt ütemét. (Juhász Gyula)
2. <Vmely cselekvés v. folyamat befejezése után annak elölről való kezdése esetén: még egyszer, de másképp; újra (I. 2).> Te jövel és válassz [= kétfelé osztott ajándékok közül]. Vagy te felezd ujból, s nekem add válaszra [= választásra]. (Arany János)
újbóli.
