újságol
újságol [ú v. u] ige -t, -jon
1. tárgyas <Hírként, újságként> rendsz. élőszóval közöl, mond vmit. Nagy izgalommal, lelkendezve, örömmel, szomorúan újságolja, hogy… Levelében azt újságolja, hogy… Szegény Tamás ugyan rosszul van – újságolja egy öreges hivatalnok. (Tolnai Lajos) Azt újságolják, egy idő óta, hogy [a tudós antropológus] fel akarja ásatni a segesvári elesettek sírját. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Hírt ad, hírt hoz vkiről, vmiről. Azért jő, hogy a színészekről újságoljon. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Miről is újságolnának tovább Bécsből? (Jókai Mór)
Igekötős igék: elújságol; végigújságol.
újságolás; újságoló; újságolt.
