unikum
unikum főnév -ot, -a (régies írva: unicum is)
1. Olyan személy, dolog, aki, amely egyetlen a maga nemében. Ez az ember valóságos unikum. Több felbecsülhetetlen értékű unikum van a gyűjteményében. Szomoru unikuma vagyok hazámnak: irtózom a lakomától. (Vajda János) || a. Olyan mű, amelynek csak egy példánya ismeretes. Amit ez idő alatt írtam, három olyan lapban jelent meg, melyeknek példányai ma már csak mint unicumok léteznek. (Jókai Mór)
2. jelzői használat(ban) (tudományos) Egyetlen, egyedülálló. Ez unikum példány.
3. (bizalmas) Gyomorkeserű. Kérek egy fél deci unikumot.
