untalan
untalan határozószó és melléknév, (régies) úntalan
I. határozószó (régies, választékos)
1. Megunás nélkül hosszabb ideig v. gyakran. Itt várja régtől fogva most is úntalan Parancsodat. (Kisfaludy Sándor) Elnézem én szemed s ajkad Untalan. (Petőfi Sándor)
2. Szünet nélkül, megszakítás nélkül; folytonosan. Földiekkel játszó Égi tünemény… Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol úntalan. (Csokonai Vitéz Mihály) A falakon untalan számos fegyveres népség őrködik. (Jókai Mór). Az őszi avart rovom untalan. (Juhász Gyula)
3. Örökösen ismételve v. ismétlődve; egymást folyton váltva; újra meg újra; minduntalan. S hejh a kakas hamis madár, Untalan más fészekhez jár. (Petőfi Sándor) Az út rossz volt, a patak egyik oldaláról a másikra kellett untalan átkapaszkodni. (Jókai Mór)
II. melléknév (ritka, elavult) -ul Folytonos, szakadatlanul tartó. Ezek [= a rablók] is megunták már az untalan futást. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): minduntalan.
