ural
ural tárgyas ige -t, -jon
1. (régies) Urának, parancsolójának tekint, maga felett állónak ismer el vkit, és ezt magatartásában is kifejezi, kinyilvánítja. Micsoda tanács ez – ember ilyet halljon! – Az egy birodalom két főt hogy uraljon? (Arany János) Ahány kopjás elportyázgat künn a pusztán, őt uralja. (Herczeg Ferenc) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Urának szólít vkit. Hallatszik, hogy valakit a csatlósok odakinn nagyon uralnak. (Jókai Mór)
2. (választékos) Hatalmában tart, maga alatt állónak tekint, kényére-kedvére használ vmit, birtokában van vminek; uralkodik vmin. Uralja a helyzetet. Uralja mestersége technikáját. Uralta az egész vármegyét. A 376-os magaslatról ütegeivel uralta a terepet. Hangosan jöttek, mentek, és uralták a tért. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmi ural vmit: vmely természeti alakulat v. építmény úgy helyezkedik el, hogy mintegy középpontja, legjelentősebb része vmely területnek, s róla az egész terület belátható, ellenőrizhető, védhető; uralkodik vmin. A hegy, a vár uralta az egész környéket.
uraló.
