uralkodás
uralkodás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában az uralkodik igével kifejezett tevékenység, magatartás; az a tény hogy vki, vmi uralkodik (vkin, vhol).
1. Uralkodói, fejedelmi hatalom gyakorlása. Emberséges, korlátlan, zsarnoki uralkodás; a császár, a király uralkodása; átveszi, megkezdi az uralkodást; lemond az uralkodásról. Királyi széktek | előtt jelenjen meg tekéntetem | és intsen emberi uralkodásra. (Katona József) || a. Ennek időtartama. A király rövid uralkodás után meghalt. Hosszú uralkodása alatt sok háborút viselt.
2. (rendsz. rosszalló) Hatalom, befolyás gyakorlása, érvényesítése más(ok) fölött. Erőszakos, zsarnoki uralkodás; a nagyapa uralkodása a családon; családján, gyermekein való uralkodás. A nép lázongott a jegyző uralkodása ellen. Boldizsár és Gáspár átkutattak, összeturkáltak mindent, átvéve teljesen az uralkodást. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Vminek fékentartása, korlátozása, legyőzése. (Ön)magán, kíváncsiságán, szenvedélyén való uralkodás.
4. (átvitt értelemben, kissé választékos, rendsz. rosszalló) Vminek (káros, pusztító) elhatalmasodása, állandósulása. A drágaság, az éhség, a fagy, a járványok, a szelek uralkodása.
Szóösszetétel(ek): uralkodásvágy.
uralkodási.
