utca
utca [ucca] főnév utcát, utcája
1. <Városban, falun> a házsorok között a közlekedés lebonyolítására kialakított, rendsz. aránylag nem széles, ill. kisebb fontosságú útvonal. Egyenes, görbe, hosszú, kanyargós, keskeny, rövid, szűk, zegzugos utca; az utca közepén ←; az utca páros ←, páratlan ← oldala; → keskeny neki az utca; az utcára kerül v. kikerül az utcára: (átvitt értelemben is, 1945 előtt) a) elveszti az állását, foglalkozását, kenyér nélkül marad; b) <nő> elzüllik; (átvitt értelemben) kilök, kitesz vkit az utcára v. utcára lök vkit: a) úgy fosztja meg a lakásától, hogy nem biztosít helyette másikat; b) megélhetést adó állásából, munkahelyéről úgy bocsátja el, hogy az illető kenyér nélkül marad. Az ablak az utcára néz. Járja az utcákat. E teli hold fényében földerengő Csöndes kis utcát ó be ismerem. (Juhász Gyula) Végigmentél a budai utcán | s megsimogattad szőke kisfiúk fejét. (Kosztolányi Dezső) Este van. A Bagoly utca fölött ragyog a Hold. (Gelléri Andor Endre) || a. Utcán át: úgy mér italt, hogy azt nem fogyasztják az italmérésben, hanem csak azon kívül. || b. Rendsz. szabadban, téren elhelyezett sátrak, bódék közti üresen hagyott terület; út, amelyen járni, közlekedni lehet. A vásár utcáin sok ember tolongott.
2. (átvitt értelemben) Hirtelen támadt v. csinált széles, hosszú üres hely valamely tömegben. Utcát →seper, → vág vkinek, vminek, ill. vmiben. Nagy ropogva vágott közéjük a kartács. Egész utcát vágott soraikban. (Jókai Mór) A következő pillanatban lángot okádva dördül el a mozsár, utcát söpör a hídon rajzó törökök között. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, irodalmi nyelvben) Az utca népe, a polgársággal szemben a köznép, a dolgozók tömege, különösen annak kapitalista viszonyok között mozgalmi életet élő része. Az utca embere: az egyszerű átlagember; az utca szava; megmozdul az utca. Szilaj és új az utca éneke. (Ady Endre)
Szólás(ok): (bizalmas) jössz te még az én utcámba v. a mi utcánkba: a) kár fölényesnek lenned (v. jó lesz vigyáznod), mert szükséged lehet még rám; b) lesz még alkalmam, hogy megtoroljam azt, amit tettél v. tenni készülsz.
Szóösszetétel(ek): 1. utcaburkolat; utcaelzárás; utcahős; utcakereszteződés; utcakövezés; utcakövezet; utcanép; utcanév; utcaöntözés; utcarészlet; utcasöpredék; utcaszeglet; utcaszélesség; utcaszerte; utcatorkolat; utcazaj; 2. főutca; keresztutca; mellékutca; térjmegutca; zugutca; zsákutca.
utcácska; utcájú; utcás.
