útitárs
útitárs főnév
1. Az a személy, aki vkivel együtt, vkinek a társaságában utazik. A vonaton kellemes útitársra talált. Toldi azt mondá, hogy kolostorba mégyen, S hogy addig a kobzos utitársa légyen. (Arany János) Vonaton, félig alva, félig ébren útitársakat hallott beszélgetni. (Krúdy Gyula) Az útitársak vigasztalták, fekhelyet készítettek neki, s Nelli el is aludt végre. (Babits Mihály)
2. (politika, 1945 után) Olyan politikai partner, aki csak egy ideig, vmely meghatározott, közös cél érdekében tart vkivel. || a. jelzői használat(ban) (politika, irodalomtudomány, 1945 után) Ilyen magatartású. Útitárs író, irodalom.
Szóösszetétel(ek): útitársnő.
útitársi.
