útlevél
útlevél főnév
Az állampolgár személyazonosságát igazoló fényképes okmány, amely tulajdonosát feljogosítja a külföldre való utazásra. Diplomáciai, kivándorló útlevél; → kollektív útlevél; szolgálati útlevél; magyar útlevél; német útlevél; útlevelet kér, kap, vált; láttamoztatja útlevelét. Útlevele rendben van. Hosszú időbe telt …, amíg jegyese valahonnan útlevelet járt ki. (Kuncz Aladár) Belga útlevéllel utazott, de semmi esetre sem volt belga, inkább lehetett dél-amerikai. (Hunyady Sándor) || a. (régies) <Hajdan bizonyos országokban> hivatalos okmány, amelyet belföldi utazáshoz kellett kiállíttatni.
Szóösszetétel(ek): útlevél-hamisítás; útlevél-hosszabbítás; útlevélkényszer; útlevélkérelem; útlevél-kiállítás; útlevél-korlátozás; útlevél-láttamozás; útlevél-meghosszabbítás; útlevélosztály; útlevélügy; útlevélvizsgálat.
