utóhatás
utóhatás főnév
1. Vmely cselekvésnek, eljárásnak, ill. történésnek, folyamatnak, állapotnak, később mutatkozó, bizonyos idő elteltével érezhető hatása. Kellemetlen, nem várt, váratlan utóhatás. A betegség, a kezelés, az ijedség utóhatása. [A betegség] utóhatásától most sem tudok megszabadulni. (Jókai Mór)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Vkinek, vminek az utókorra tett, az utókorban kibontakozó, észlelhető, maradandó hatása. Kisfaludynak életírója a jövő számára jegyezte föl, amit utóhatásában magam is éreztem. (Vas Gereben)
utóhatású.
