utolszor
utolszor határozószó, felső fok: legutolszor, (régies) utószor, utólszor
Utolsó alkalommal, (többször v. máskor már nem) utolsónak; utoljára (3, 3a). Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék. (Petőfi Sándor) Először életemben és utólszor voltam jelen macskazenén. (Vajda János) [Rohanunk a forradalomba.] Utólszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba. (Ady Endre)
utolszori.
