utóvéd
utóvéd főnév -et, -je [ë, e] (katonaság)
Menetelő, kül. visszavonuló csapat, sereg végét ellenséges támadás ellen biztosító, rendsz. tüzérséggel, műszaki stb. alakulatokkal is megerősített egység. Az utóvéd tagozódása; vmely köteléket az utóvédbe v. utóvédnek oszt be. A visszavonuló ellenség utóvédje felrobbantotta maga mögött a hidakat. A tó … visszavonult ezen a száraz nyáron, csak egy-egy mélyedésben hagyva hátra … kerek pocsolyákat, mint utóvédeket a menekülő ellenség. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): utóvédállás.
utóvédi.
