útszél
útszél főnév
1. Az út felületének a szélén levő sávja; az út széle, kétoldali pereme. Az útszélen megy; az útszélen hever. Az útszélen esett marhára szállongtak a hollók. (Kemény Zsigmond) || a. Az utat oldalt szegélyező, mellette hosszanti irányban elterülő földsáv. Az útszélen egy csárda áll. Fákat ültet az útszélre. Az útszél: csupa pitypang. (Tóth Árpád) Édesapám az útszélen tanyát épített valakinek. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Útszélre dob v. vet vkit: megvetéssel sújtva kizár vkit vmely közösségből, körből, együttesből. De én mit szenvedtem. Kipécézve, útszélre vetve, hogy minden fiú, minden leány a szívemre taposott. (Móricz Zsigmond)
