útszéli
útszéli melléknév
1. Az útszélen, az útnak a szélén levő, található. Útszéli árok, bokor, fa, kerítés, kilométerkő, oszlop. Valami útszéli korcsmában háltunk meg. (Tolnai Lajos) Az országúton egy útszéli kereszt állt. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben is, rendsz. rosszalló) Útszéleken, utcán tartózkodó, ott ácsorgó, üzelmeit ott folytató <személy>. Útszéli nő. Úgy meresztgette rám esdő szemeit, mint az útszéli koldus. (Vas Gereben) Az útszéli cigányok nyikorgó zenéje, … a vak harmonikás édes-bús dalai most őt is illették. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Erkölcstelen, jellemtelen, gátlástalan. Elméssége egy fokon áll … útszéli politikusokéval. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Aljas, elítélendő. Útszéli bölcsesség: közönséges felfogásra, gondolkodásra valló, de magát bölcsnek feltüntetni akaró ostobaság. Útszéli kirohanásokat, támadásokat intéz vki ellen. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) A jó ízlést, illemet sértő; közönséges. Útszéli gondolat, hang, humor, kifejezés, modor, viselkedés. Diákos élcek, útszéli tréfák … (Gyulai Pál) Az alakok … útszéli humorral jellemzett … karikatúrák. (Ambrus Zoltán) Szótára aljas, cinikus, szemérmetlen, közönséges, perverz élvezettel gyűjtögeti az útszéli kiszólásokat. (Karinthy Frigyes)
