útvesztő
útvesztő főnév
1. Sokfelé vezető utakból álló, nehezen áttekinthető hely, ahonnan nehéz kijutni, kivezető utat találni; labirintus. Az utcák útvesztői. Nehezen tudta megtalálni az útvesztőből kivezető ösvényt. [A kertben] A főúton csak hintóval, az útvesztőkön gyalog … volt szabad járni. (Jókai Mór) Nincs útvesztő ott, nincsen csalfa nyom. (Kiss József) || a. (főleg birtokos személyragos alakban) (választékos) Nehezen áttekinthető és kimutatható; sok részből álló hely, dolog. A különböző zsebek útvesztőjében talán kréta után keresgélt, hogy az említett bodega berendezését élethűen lerajzolhassa. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Olyan helyzet, állapot v. eljárás, amelyben egyáltalán nem v. csak nehezen lehet eligazodni. A bürokrácia, a nyomozó eljárás útvesztője. A dolog útvesztőbe jutott.
útvesztős.
