üdvözít
üdvözít ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]; (-ni) (régies v. választékos) idvezít [ë v. e], (ritka, régies) üdvezít [ë v. e]
1. tárgyas (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> az üdvösség (1) birtokosává tesz, az üdvösséghez hozzájuttat vkit. || a. (tárgy nélkül) (vallásügy) Az embernek kieszközli az üdvösséget. A hit üdvözít.
2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagy boldogságban részesít, nagyon boldoggá tesz vkit. A legnagyobb boldogság küszöbén álltam, ami egy nőt idvezít. (Jókai Mór)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, választékos) Vmi hatékonyan segít vmiben, célhoz visz, segít. A munkája üdvözíti. A pénz nem üdvözít. A véletlen, a vak szerencse itt is üdvözíthet. (Vajda János)
üdvözítés; üdvözített; üdvözíthető.
