üget
üget [e] tárgyatlan ige -tem, -ett, [e, ë] ügessen [e-ë]
1. <Ló, szamár> gyors léptekkel úgy halad, hogy két átlós lábával egyszerre lép. Nem üget az a te szamarad jobban, hijába püfölöd. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A ló egyedül ügetett előre. (Jókai Mór) || a. <Személy, csoport> egy v. több ilyen járású lovon halad. Riminszky csöndesen ügetett zsufa lován. (Krúdy Gyula) A sereg vígan ügetett az éjszakában. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) <Személy> gyors, sietős léptekkel halad, szedi a lábát. Az országúton üget az öreg szomszéd. A rongyos asszony megengedte neki [= az apró gyermeknek], hogy kapaszkodjék a kötényébe. Így ügettek tovább. (Jókai Mór) Most az emberke ment elöl, az asszony fél lépéssel a háta mögött ügetett. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, bizalmas) <A lovon és a szamáron kívül vmely négylábú állat> nem nagyon gyorsan fut. Egy kutya ügetett utána.
Igekötős igék: átüget; beüget; beleüget; elüget; előüget; előreüget; felüget; hátraüget; keresztülüget; kiüget; körülüget; leüget; odaüget; tovaüget; utánaüget; végigüget; visszaüget.
