ügyészség
ügyészség [sz-s v. ss] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Az igazságszolgáltatásban> a közvádat képviselő, a törvényesség érvényesítésén őrködő állami szerv, jogi hatóság. Budapesti közlekedési ügyészség; a II. kerületi ügyészség; legfőbb ügyészség; az ügyészség képviselője. Az ügyészség a bíróság mellett működik. Az ügyészség független más állami szervektől. Az ügyészség fontosnak tartotta, hogy ezt a szövevényes bűnügyet, … minden részében kibogozzák. (Kosztolányi Dezső) || a. Az ott dolgozó személyek összessége.
2. Az ügyészség (1) hivatali épülete, ill. helyisége(i). Kihallgatják az ügyészségen. Átkísérték az ügyészségre, a Markó utcai fogházba. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka) Vmely állami szerv, (törvény)hatóság v. vállalat jog(ügy)i osztálya. A jogi ügyeket a vállalat ügyészsége intézi.
4. (ritka) Ügyészi tisztség, hivatal. Pályázik a városi ügyészségre. Elnyerte az ügyészséget.
5. (régies) Jogtanácsosi szerep, feladatkör. Gazdag uradalmak ráruházták ügyészségeiket. (Jókai Mór)
ügyészségi.
