ügynök
ügynök főnév -öt, -e [e]
1. Az a személy, aki megbízásból, jutalék ellenében kereskedelmi üzleteket iparszerűen közvetít és köt. Biztosítási, kereskedelmi, tőzsdei ügynök. Azt mondta magáról, hogy ügynök, valami nagy gyár megbízottja, és megrendeléseket gyűjt. (Karinthy Frigyes) A nagyságos úr sarkon fordul. Az ügynök hallgatagon követi. (Gelléri Andor Endre)
2. (rosszalló) Az, aki anyagi v. egyéb ellenszolgáltatásért vmely személynek, ügynek, idegen államnak, érdekeltségnek a javára rendsz. titokban v. megtévesztő módon tevékenykedik. Politikai ügynök; titkos ügynök: kém; a fasizmus, a háború, az imperializmus ügynöke.
3. (elavult) Ügyvivő, intéző (II. 1). Magát választotta a litván herceg házasságára vonatkozó diplomáciai cselszövények ügynökévé. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. ügynökhad; ügynöksereg; 2. könyvügynök; tőzsdeügynök; zugügynök.
ügynöki; ügynökös.
