ügyvéd
ügyvéd főnév -et [ë], -je [e] v. -e [e]
1. Jogi jellegű ügyekben tanácsadással, ill. megbízójának a hatóságok és a bíróság előtti képviseletével hivatásszerűen foglalkozó, jogi képesítésű s megfelelő vizsgát tett személy. → Fogadott ügyvéd; → fogas ügyvéd; válóperes ügyvéd: válópereket lebonyolító ü.; furfangos, hivatalból kirendelt ügyvéd; ügyvédhez fordul; ügyvédet állít, rendel vkinek; ügyvédet fogad; megnevezi az ügyvédjét; ügyvédet → vall. De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja? (Arany János) Igazi ügyvéd volt …, mint valami lepke, nagy hűhóval röpködött ide-oda a városban. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Az a személy, aki érvelésével pártját fogja vkinek, vminek, aki érvel vki, vmi mellett. Isten áldja meg önt e szavakért – mondja az ifjú –, legyen ön az én ügyvédem magam ellen. (Vas Gereben) Kata … Elmondta, milyen sokat vár attól, hogy jó ügyvédünk lesz – Valéria. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): 1. ügyvédnő; ügyvédsegéd; 2. védőügyvéd; zugügyvéd.
ügyvédeskedik.
