ügyvédség
ügyvédség [ccs v. tárgyas] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Ügyvédi foglalkozás, ügyvédi pálya; ügyvédkedés. Felhagyott az ügyvédséggel. Nekifeküdt az elhanyagolt ügyvédségnek. (Tolnai Lajos) Az ügyvédséggel is elkéstek tehát a gentry fiúk. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Ügyvédi tiszt v. szerep. Ha kegyednek is találna valami processusa lenni, cserében én is elvállalom az ügyvédséget. (Jókai Mór)
2. Az ügyvédek összessége. Az ügyvédség állásfoglalása, javaslatai. A nép képzelete úgy bánik az ügyvéddel, mint a mostohával vagy mint az anyóssal. Sok ügyvéd megérdemli, az ügyvédség nem érdemli meg ezt a sorsot. (Eötvös Károly)
ügyvédségi.
