ük
ük főnév üköt, üke [e] v. ükje [e] (irodalmi nyelvben)
1. (régies) Ükanya <ükonokájához való viszonyában>. Egyik üköm Bertalan-lány volt.
2. Általában vkinek távoli (női v. férfi) őse; ükanya, ükapa. Boldog Ad-üköm pirosabb legény Volt. (Ady Endre) Öreg apám, a kürtös ük, Lehel A Lech mezőin búsan énekel. (Juhász Gyula) Úgy beszélt Jozsóval mint üke, a középkori rabbi, valamely hatalmas városbíróval. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): dédük.
