üldöz
üldöz tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
1. Szakadatlanul, nyomon követ, űz, kerget vkit, vmit, hogy kézre kerítse, elfogja. Üldözi a tolvajt, a vadat. Elejtették már a hímet – Üldözik a szarvas-gímet. (Arany János) || a. Ellenséget üldöz: folytonosan a nyomában van, visszavonulása, menekülése közben állandóan támadja, hogy erejét megtörje, v. megadásra késztesse. || b. (átvitt értelemben, ritka) Üldözi a szerencsét: mindent megpróbál, minden kockázatot vállal, hogy előnyhöz, ill. anyagi haszonhoz jusson. Megint üldözte a szerencsét, mint egykor a lóversenyen. (Kuncz Aladár)
2. Szakadatlanul nyugtalanít, zaklat vkit, nem hagy békét vkinek. Rémképek üldözik; üldözi a balszerencse: szüntelenül b. kíséri, újabb meg újabb csapások érik; (tréfás) üldözi a szerencse: feltűnő, hihetetlen sikerei vannak, minden sikerül neki; szerelmével üldöz vkit: folytonos utánjárásával, alkalmatlankodásával, szerelmi vallomásaival zaklat vkit. Ki vagy te bánat embere, Mi sorsnak üldöz fegyvere …? (Vörösmarty Mihály) Már nem üldözték a régi rémképek. (Kosztolányi Dezső)
3. <Rosszindulatból, gyűlöletből v. politikai okokból> vkinek minden alkalommal és módon ártani igyekszik, meg akar semmisíteni vkit, vmit. A fasiszták üldözték a kommunistákat. Ki minket üldöz, szívét vágja ki. (Ady Endre) Szó sincs arról, hogy üldözte, vagy viselkedése csak az üldözés látszatát is fölgerjesztette volna benne. Nem bánt vele sem embertelenül, sem igaztalanul. (Kosztolányi Dezső) Táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik. (József Attila)
4. (jogtudomány) <Bűncselekményt> megtorolni, ill. megakadályozni igyekszik azzal, hogy följelentés v. nyomozás útján kideríti, és elkövetőjét büntetéssel sújtja. A törvény szigorúan üldözi a többnejűséget.
Igekötős igék: elüldöz; kiüldöz.
üldözhető; üldöztet.
