üldöztetés
üldöztetés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Annak az állapota, akit vki v. vmely elnyomó hatalom együttérzést v. szánakozást keltő módon üldöz (3). Borzalmas, kegyetlen, kíméletlen üldöztetés. Üldöztetése közben is hű maradt baloldali meggyőződéséhez. Elveiért vállalta az üldöztetést is. Mint asylumra [= menedékhelyre] gondolt a Neugebäud [nevű börtön] udvarára, ahol olyan jóleshetik a … raboknak … nem rettegni többé az üldöztetéstől. (Jókai Mór)
