ültő
ültő melléknév
<Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Ültő hely (személyragos és határozóragos alakban, gyak. egy szóval nyomósítva).
1. Ültő helyében: a) ott, azon a helyen, ahol ül. Ott ültő helyében elaludt. b) anélkül, hogy ülő helyzetéből elmozdulna. → Azon ültő helyében. Egy ültő helyében megevett egy fél csirkét. Egy ültő helyében szokott elfogyasztani egy fél akó bort. (Mikszáth Kálmán)
2. (tájszó) Ültő helyéből: ülő helyzetéből. Hogy ültő helyéből Ábel fölhuzódik, | Látja már Lator, hogy melege lesz most itt. (Vajda János)
