üresség
üresség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Vminek üres (1–6, 8) volta. A hordó, a kalász, a láda, a terem üressége; → ásít, → kong, → tátong az ürességtől; → kong a feje az ürességtől. Féltem, ha koccanni talál kardja vége, Elárul a hordók hangos üressége. (Arany János) A terem kong az ürességtől. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek, vminek üres (6, 7), tartalmatlan volta, jellege. Lelki, szellemi üresség. Öregkorának, hangjának üressége; a színdarab üressége. A divatos vígjátékok üressége … meg nem felel a művészet kívánatának. (Vörösmarty Mihály) A jellemrajz köznapi ürességét fedezték a bonyodalom meglepő fordulatai. (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Üres külsőség, formaság. A címek, rangok üressége. Nem zavarta a bók üressége. Ez udvariaskodó ürességek után … hirtelen tárgyára tért. (Tolnai Lajos)
3. Olyan tér, amelyben nincs semmi. Semmi sem volt ott, csak nagy üresség. A fal mögött sötét üresség tátongott. Támad nagy üresség hirtelen a sorba. (Arany János) A szekrényt hazaviszi, … ott felnyitják a zárt, és találnak benne egy nagy ürességet. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) (Nagy) ürességet érez lelkében, szívében: úgy érzi, hogy nincs semmi, ami érdekelné, lekötné, foglalkoztatná; sivárnak, értelmetlennek érzi az életét.
ürességi.
