üszkös [1]
üszkös [1] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Lánggal már nem égő, de még parázsló; szenesedni, hamvadni kezdő. Üszkös fa, gerenda, karó. Égjen, hol laktok, kert, vadon táj – | … üszkösen. (József Attila) || a. Olyan, ami tűzvész v. égéssel együttjáró pusztulás alkalmával (részben) elszenesedett, megégett v. füstös, kormos lett. Üszkös falak, rom, romhalmaz.
2. (orvostudomány) Üszök (4) által megtámadott, gennyesen széteső, rothadó <végtag, szerv>; üszkösödő. Üszkös csont, lábseb. Kezeket látok mindenütt, … Forró kezet és hideget, … Üszköst, vidámat és meredtet. (Ady Endre)
üszkösség.
