ütér
ütér [t-é] főnév (régies)
1. Ütőér, verőér. A beteg ütere nyugodtan vert, minden láz nélkül. (Jókai Mór) Lehajolt szép magas homlokát megtapogatni, ha nem forró-é? Nem volt forró, üterét is rendben találta. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Az idő v. a kor ütere: <csak néhány állandósult szókapcsolatban:> vmely társadalom törekvései, fejlődésének iránya. Kezét v. ujjait a kornak, ill. az időnek az üterén tartja v. üterére teszi, (ritka) az idő üterét tapintja: figyeli a vele egykorú társadalom törekvéseit, a történelmi fejlődés irányát. Ujjait a kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit. (Kossuth Lajos) Üterét tapintom … az időnek. (Arany János)
üteres.
