ütődés
ütődés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az ütődik igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi nekiütődik vkinek, vminek. Ütődéstől származó sérülés. Az ütődés következtében letört a korsó füle. || a. (ritka, költői) Fájdalmat okozó élmény, lelki sérülés. És mi az én könyem? … Régi ütődéstől mindennapos árja szememnek. (Vörösmarty Mihály) || b. Ennek eredménye, nyoma, helye, foltja. Az almán barna ütődések vannak. Újabb ütődés van a fiú térdén. A kézzel szedett gyümölcsön nincsenek ütődések.
ütődéses; ütődési.
