vacok
vacok főnév vackot, vacka
1. (népies) Állatnak, kül. szabadban élő emlősállatnak levélből, fűből stb. készített alvóhelye, ill. búvóhelye, tanyája. A nyúl, a kutya vacka; vackába búvik; vackot csinál magának. Szóláshasonlat(ok): összehúzza magát, mint a → kutya a vackon. Kiáltsatok együtt, | Európa bátor szellemei, költők, | hogy gyáva vadállat bújik el a vackán. (Kosztolányi Dezső) Összehúzta magát, mint a kutya a vackon, és alszik. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) Szegényes, nyomorúságos emberi fekvőhely. Nyomorúságos vacok. Kizavar vkit a vackából. Visszamászott a vackára. Csitt, most valahol, talán Ujpesten | Húsz esztendős legénynek vackán Álmodik a nyomor. (Ady Endre) Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza, Fölkél vackáról ember és barom. (Juhász Gyula)
2. (tréfás, rosszalló) Nyomorúságos emberi tartózkodási hely, lakás. Cselszövés … röpíté vackából ki a vén Tarnóczinét. (Kemény Zsigmond) Ott gyújtatom rátok a vackot, ahol kaplak benneteket. (Tolnai Lajos)
3. (növénytan) A kocsány végén levő, megvastagodott csúcs, melyen a virág részei állnak.
4. (tájszó, régies) Vmely tárgy alkatrészén levő bemélyedés, vájat, amely egy hozzá- v. beléilleszkedő másik alkatrészt tart v. magába foglal. Beleillik a vackába. Kijött az ágy oldala a vackából.
vackos.
