vádló
vádló melléknév és főnév
I. melléknév -tag v. -an (választékos) Olyan <személy>, aki vádol vkit vmivel. A tettes megtört az őt vádló áldozat szavaira. || a. (választékos) Vádat, súlyos panaszt, kemény szemrehányást kifejező <emberi megnyilatkozás>. Vádló szavak, tekintet. || b. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <dolog, tény, eset>, amely nyilvánvalóvá teszi vkinek v. vminek bűnös voltát, vétkét, hibáját. Vádló körülmények. Eltűntek a múlt rendszert vádló nyomortanyák. Ezen egész pör mentőleg és vádlólag gyanús szövedékkel van öszvefűzve. (Kölcsey Ferenc)
II. főnév -t, -ja Az a személy, aki vmely hatóság, rendsz. a bíróság előtt vádat emel vki, vmi ellen. A tárgyaláson vádlottból vádlóvá változott. Uram, királyom, én vádló vagyok. (Szigligeti Ede) A pathetikus darabba egy törvényszéki jelenet ékelődik be: … Helena védelmezi magát, Hecabe pedig a vádló. (Péterfy Jenő) || a. (jogtudomány) Az a személy, aki a büntetőbíró(ság)i eljárásban a vádat (2), ill. a vádhatóságot (hivatalosan) képviseli; rendsz. az ügyész.
Szóösszetétel(ek): közvádló; magánvádló.
vádlói.
