vágott
vágott melléknév -an
1. Olyan, amit darabokra, részekre vágtak (I. 1), ill. amit levágtak (1–2). Vágott baromfi, dohány, fa, hús, kender, marha; vágott pogácsa ←; vágott virág; → bíró hátán vágott dohány. Nem is tartott elébbvalónak semmit, mint rágyújtani a jó vágott dohányra. (Jókai Mór) Zörög a kocsi, s fut előre … egy vágott fülű, farkú … bozontos kutya. (Tolnai Lajos) || a. Vágással okozott, készített. Vágott seb; falba vágott nyílás. || b. (átvitt értelemben) Mikor már életfilozófia érett ki bennem, még mindig úgy tartottam számon a múltat, hogy … a kínok és zúzott, vágott, mart sebek az én legnagyobb kincseim. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan, amit vhova, vmihez vágtak (II). A ragyogó homokban … hevernek a parthoz vágott hajók deszkadarabjai. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. dohány.
