vajmi
vajmi határozószó (választékos, költői)
<Fokozó szóként, negatív értelmű, kül. vmi nem kívánatosat, kedvezőtlent, a várakozásnak meg nem felelőt jelentő jelző v. határozó előtt:> mondhatom, hogy …; ugyancsak (I. 1); nagyon; szerfölött. Vajmi gyenge eredmény; vajmi kevés reménye van; vajmi kevés szó esett róla; vajmi kevés az üdvösségre. Vajmi nehezen enged ez a magyar egymásnak is; pedig mi volna neki jobb az egyességnél? (Vörösmarty Mihály) Ily szabályos vonások leírására tenta s papiros vajmi szegény eszközök. (Eötvös József) Kliens vajmi ritkán keresi fel az ügyvédi irodát. (Krúdy Gyula) –1 (elavult) <Pozitív értelmű jelző v. határozó előtt, ugyanilyen értelemben.> Vajmi sok van nemzetünk évkönyveiben, ami már születésekor homlokán hordó a „késő” szót. (Kossuth Lajos) S minden vajmi szebben Tünik föl, hogyha távol nézheted. (Petőfi Sándor) Vajmi nagyon hirtelen megharagszik az egyik atyafi, ha a vendég a másik atyafinál többet ehetett meg, mint nála. (Vas Gereben)
