vaktában
vaktában határozószó
1. (ritka) <A szóban forgó v. könnyen hozzáérthető dolgot> nem látva. Benyúlt a fiókba, és vaktában kivett egy iratot. Az alku láttatlanban megy. Vaktában kéretik, vaktában adatik. (Vörösmarty Mihály) Az őr utána lőtt, s a sötét éjszakában vaktában úgy találta, hogy a golyó szívén ment keresztül. (Jókai Mór)
2. Nem ismerve a helyes irányt; találomra. Vaktában elindultunk keletnek, hátha arra kijutunk az erdőből. Most szabadon megyen, és vaktában előre bolyongván, A jövevény bolgár seregek közepébe vetődik. (Vörösmarty Mihály) || a. Célzás nélkül, találomra <lő>. [A gazda] leakasztván a revolvert, az ajtó mögül vaktában kilő. Válaszul egyszerre három fegyver is dörren. (Tömörkény István)
3. A körülmények ismerete v. mérlegelése nélkül; kellő terv, megfontolás nélkül; meggondolatlanul. Nem megyek bele a dologba csak úgy vaktában. Vaktában elfogadta az ajánlatot. Az egész művön meglátszik, hogy nem vaktában, hanem meggondolva íratott. (Vörösmarty Mihály) Te valamit említettél az előbb, Pista. Igaz-e az? Vagy csak úgy vaktában koholtad? (Gárdonyi Géza) Legjobb vaktában élni csak, ahogy ki tud. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
