vállalkozó
vállalkozó melléknév és főnév
I. melléknév -bb Olyan <személy>, aki vmire vállalkozik. A vállalkozó mérnök; az erre vállalkozó dolgozók. Akadnak mindenre vállalkozó emberek. Csupán vállalkozóbb hadvezére hiányzott a hadseregnek. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző, a vállalkozáshoz szükséges. Vállalkozó kedv, szellem. Nálunk … meg lehet gazdagodni, ha valakinek esze, vállalkozó szelleme és szerencséje van hozzá. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja Általában az a személy, aki vmely feladatra, munkára vállalkozik. Nem akadt vállalkozó. Nem talált a feladatra megfelelő vállalkozót. Csak önként vállalkozóra szereti rábízni a fontos feladatokat. || a. Az a természetes v. jogi személy, aki vmely munkálat elvégzésére üzletszerűen vállalkozik. Építési, jó nevű, külföldi, tőkés vállalkozó; temetkezési vállalkozó. A munkát vállalkozónak adja ki. Bármelyik nagy vállalkozóval felvette a versenyt. A kapitalista gazdasági életnek jellegzetes alakja a vállalkozó. Egyes szerződéses városi vállalkozók járandóságainak kifizetésénél kevesebb illetéket vontak le, s így az államot károsodás érte. (Móricz Zsigmond) || b. (kereskedelem, közgazdaságtan, 1945 előtt) <Kapitalista gazdaságban> olyan természetes v. jogi személy, üzletember, aki vmely vállalkozást (3) rendsz. saját tőkéjének az igénybevételével elindít, megszervez, irányít. A vállalkozó haszna, nyeresége. A vasút építésében egy bank volt a vállalkozó.
Szóösszetétel(ek): alvállalkozó.
vállalkozói.
