vandál
vandál főnév és melléknév; (ritka, régies) vandal
I. főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) A vandálok: eredetileg az Odera mellett lakó, a népvándorlás idején Európán pusztítva végigvonuló keleti germán néptörzs, amely Észak-Afrikában rövid ideig fennálló birodalmat is alapított. A vandálok Rómát is elpusztították. A vandaloknak ferde bölcsesége Ismét divatba jő s csudáltatik. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Olyan személy, aki vmit kíméletlenül pusztít, tönkretesz. Az új lakók valóságos vandálok voltak, a házat és a kertet teljesen feldúlták. [A hegyet] ellepték a szőlőmívelés vandaljai. (Jókai Mór)
II. melléknév -ul
1. (történettudomány) A vandálok közé tartozó <személy>, vandálokból álló <csoport>. Vandál harcos; vandál nép, néptörzs.
2. (középfokban is: -abb) (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Kíméletlenül, esztelenül romboló, pusztító; barbár. Vandál betelepültek, lakók; vandál düh, pusztítás Valami vandál gyönyörűséget adott ennek a kis fiúnak, hogy a szilárd kis gomb alakú festékeket, vízzé higítsa. (Móricz Zsigmond)
