vándorló
vándorló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami éppen v. szokása szerint vándorol. Vándorló iparos, kereskedő; szegény vándorló legény; az Afrikába vándorló madarak; a tőkés zsebébe vándorló vagyon; a kézről kézre vándorló pohár; a másik szobában vándorló körözvény. [A kutya] még vándorló legény koromban szegődött hozzám. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja (választékos) Az a személy, aki vhová vándorol. A külföldre vándorlók nehéz időket éltek át. || a. (népies) Vándor (II. 1). Kenyeret, szállást, vacsorát adott a hozzájuk betért vándorlónak.
vándorlói.
