várakozik
várakozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
Hosszabb ideig vár vkire v. vminek a bekövetkezésére, megtörténtére; vkire, vmire várva hosszasan, tétlenül egy helyben marad. Türelmesen várakozik. Várakozzál, amíg meg nem jövök. Mire várakoztok itt? Soká várakoztunk rátok. Már sokan várakoztak az igazgató előszobájában. Várakozni tilos!: <kül. közlekedési jelzőtáblán: járműveknek> tilos huzamosabb ideig ott tartózkodni. Összevetett kezekkel várakoztok, | hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? (Katona József) Várakozva állunk, mint ki némán, hosszan | áll egy kényes strázsán, s vigyáz és nem moccan. (Babits Mihály) A palota előtt hosszú sorban a járda mellett, autók várakoztak. (Nagy Lajos) || a. (ritka, régies) Marad, nem mozdul el, nem tűnik el. Szép arany híd, szép szivárvány… Várakozz, hadd nézzelek még! (Arany János)
