varázsige
varázsige [zs-i] főnév
1. (néprajz) Olyan értelmes v. értelmetlen szó, mondat, mondóka, amelynek a babona v. a naiv hit bűvös, csodatevő hatást tulajdonít v. tulajdonított. Kimondta a bűvös varázsigét. [A szellemeket] a samánok varázsigékkel és dobbal idézik. (Csengery Antal) Ma este egy újabban megjelent könyvet lapozgatok a négerekről, akiknek népmeséit, mondáit, varázsigéit … tudósok, hittérítők, utazók gyűjtötték össze. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) Különleges hatást keltő, nagy hatású név, szó. Nos, uram, Menenius a neved? – Ez, amint látod, nagyhatalmú varázsige. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
varázsigés.
