varázslatos
varázslatos melléknév -an, -abb
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <tárgy, tulajdonság>, amelynek a babonás hiedelmek szerint varázsereje van; varázslásra alkalmas. A rongyos vörös esernyőnek … valami varázslatos tulajdonságot képzeltek. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos, túlzó) Olyan, ami elbűvöl, lenyűgöz, lebilincsel, varázserővel hat. Varázslatos beszéd, megjelenés, öltözet, szépség. A díszletek varázslatosak voltak. A leány varázslatosan szép jelenség volt. Az angyali nő kisimította Eduárd homlokából a zilált hajfürtöket. A kezének varázslatos érintése volt. (Krúdy Gyula)
varázslatosság.
