várnagy
várnagy főnév
1. (régies) Általában vmely várnak katonai parancsnoka. Jöttek … mindünnen fürge huszárok S vas kalapos hajduk; jött várnagy társa Dobónak | Mecskei. (Vörösmarty Mihály) Aranygyűrűs kezét beletette a kevei várnagy kérges medvetenyerébe. (Herczeg Ferenc) || a. (történettudomány) <A királyi vármegyében> a várnak és közvetlen környékének katonai parancsnoka.
2. (történettudomány) <Mária Terézia idejétől 1923-ig> kisebb vármegyei tisztség, amelynek viselője főleg a vármegye székházára és börtöneire ügyelt föl; porkoláb. Mikor új rab kerül a tömlöcbe, azt mondják: a várnagynak új fia született. (Jókai Mór) Minden [vármegyei] székháznak megvolt a maga katonai személyzete … Ezek tisztje volt a várnagy. (Eötvös Károly)
várnagyi; várnagyság.
