vasaló
vasaló melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vasal. Az inget vasaló háziasszony; a kereket vasaló kovács.
II. főnév -t, -ja
1. Vasból készült, gyak. nikkelezett, elöl íves csúcsban végződő, alul sima, fogantyúval ellátott eszköz, mellyel vasalnak (4). Bekapcsolja a vasalót; faszenet tüzesít a vasalóba; szeleli a vasalót. Egy eladó lyány … Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja. (Arany János) [Anyám.] Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila) Vasaló! Belül tűz, kívül vas! Ha langyos, hát a reumás asszonyok hátát lehet vasalni vele. (Gelléri Andor Endre)
2. (tájszó) Nádból körte alakban, tető nélkül készült építmény, melyet az alföldi pásztorok a tűz védelmére, konyha gyanánt használnak. A kunyhó előtt áll a „vasaló”, egy kerek, kunyhóforma, nádból összerótt alkotmány, melynek a feneke téglával van kirakva, teteje nincs. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. vasalófa; vasalólepedő; vasalómelegítés; vasalópokróc; vasalószoba; vasalótartó; vasalótüzesítés; 2. szénvasaló; villanyvasaló.
vasalós.
